Önismeret az otthonteremtésben

"Egy ember akkor van jól, ha az érzései, a gondolatai és a cselekedetei összhangban állnak egymással, vagyis ugyanazt gondolja, amit érez, és ugyanazt cselekszi is. Ha ezek a síkok megbomlanak, akkor szétesik a személyiség összhangja: mást gondol, mást érez, és mást csinál. Azaz tulajdonképpen elidegenedik önmagától és a világtól is. Na de ez a képlet, amilyen egyszerűen hangzik, olyannyira bonyolult is, hiszen úgy tűnik, ha közelebb megyünk, nem mindenki van tudatában annak, mit is érez. Vagy érez-e valamit egyáltalán? Ki is ő? Hogyan lehetséges ez? 

Több módon is! Az egyik módja önmagunk manipulálása: nagyon hinni szeretnénk valamiben, egy illúzióban, egy igazságban, és azért, hogy ezt a képet fenntarthassuk a fejünkben, el kell nyomnunk mindent, ami ellentmond neki. Így aztán érzéseinket elfojtjuk és nem tudatosítjuk, nehogy ellentmondásba kerüljenek a fenntartandó gondolattal, és ezt a mechanizmust addig csináljuk, amíg testünk fel nem lázad, vagy az információ már oly mértékben válik elfojthatatlanná, hogy felrobbantja a hamis illúziót. 

Ez általában egy tűrhetetlenül fájdalmas esemény, amiről már nem lehet nem tudomást venni, ami aztán krízist okoz: összeomlik a világ abban a formájában, ahogyan azelőtt láttuk, ahogy vélekedtünk róla. Ez a krízis bármennyire fájdalmas is, mégiscsak elhozza az igazságot, és innen esélyünk nyílik szétesett világunk összerendezésére.”

"Egy ember akkor van jól, ha az érzései, a gondolatai és a cselekedetei összhangban állnak egymással, vagyis ugyanazt gondolja, amit érez, és ugyanazt cselekszi is.”

Ezek a gondolatok Tisza Kata “Egyedül" című könyvéből származnak, és, hogy miért tartom nagyon fontosnak ezeket e gondolatokat?! Amiért kiragadtam ezt a részt, annak az az oka, hogy nagyban tartalmazzák ezek a mondatok azt az üzenetet, amit mindig szajkózok az otthonteremtéssel kapcsolatban. 

A fenti gondolatok pontosan tükrözik azt, hogy a lakásokban nagyon gyakran miért hiányzik a lélek, miért hiányzik az egyediség, a személyesség, a tárgyak miért nem tükrözik azokat akik élnek benne, és legtöbbször miért csak "egyen lakásokkal”, vagy a tehetősebbeknél a glamúros luxussal találkozunk, akik külsőségekkel akarják mutatni a “jólétet”, nagyot, sokat, fényeset, “szépet”, drágát, stb. Ennek az oka pedig a fenti gondolatokban keresendők. 

Amíg az ember nem ugyanazt gondolja amit érez, és nem cselekszi ugyanazt; amíg nincs az ember tudatában annak, hogy ki is ő valójában,  addig egy ál-világot épít magának, ál-gondolatokkal, ál-vágyakkal, ál-élettel, amik csak a külsőségekről szólnak. 

Az a tapasztalatom, hogy rengetegen folyamatos vágyakozásban, folyamatos elégedetlenségben élik az életüket. Mindig másra és többre vágyva, mint ami adott, vagy elérhető, pedig nagyon sokan tudnának boldog életet teremteni abból ami adott, nem kell hozzá nyerni a lottón és nem kell mindent azonnal megteremteni, időt lehetne hagyni a kisebb, de minőségi végeredménynek. A folyamatos vágyakozás és elégedetlenség miatt nem jut idő és energia, hogy értékeljük amink van és kialakítsuk a saját egyéniségünket. 

Nincs idő leszelektálni és átgondolni semmit a folyamatos rohanásban és ha valaki felújításra vagy építkezésre adja a fejét azt azonnal, a lehető legrövidebb úton akarja, kulcsra készen, ha lehet semmi energiát ne kelljen beletennie (a pénzen kívül). Ha nem tesz az ember energiát a saját otthonába, az nem fogja hordozni azokat a pozitív, teremtő energiákat melyekkel létrehívni és alkotni tudunk. 

Három H&M díszpárnától, 2 vázától és egy kanapéra dobott pokróctól nem lesz az otthonunk harmonikus, de a GucciArmani logóval ellátott ágytakaró sem fogja hozni a vágyott boldogságot, mert nem fogja mesélni történetünket. Egy képmutató világban élünk, ahol lassan minden mű amivel találkozunk: műANYAGOK, műanyag ételek, műanyag szépségIPAR, mű szépségideálok, műanyag építészet és lakberendezés: műfű, mű padló, műgyanta, mű szigetelés, mű hideg fények, művirágok, mű alkotások, mű bútorok…

Első blikkre “szép” lesz egyesek szemében, akik csak felületesen alkotnak véleményt, de teljesen üres, tartalmatlan tucat lakások teremtődnek, amik biztosan nem lesznek támogató otthonok. Hány ilyet látunk? Rengeteget! Talán a miénk is pont ilyen, pedig gondoljunk bele, amikor nagy ritkán egy olyan helyen járunk ahol érezzük a harmóniát, érezzük azt a többletet, amit beletett az egyén/ a család, sokszor meg sem tudjuk fogalmazni, hogy mitől más, de mégis nagyon érezhető a különbség! Biztosan találkoztatok ezzel az érzéssel, amikor olyan lakásban jártatok, ahol időt és energiát szántak az otthonteremtésre, és valahogy lelkületükben is többlettel bírtak a létrehozóik! 

Ezt a pluszt mindenki magának egyedileg tudja beletenni! Idővel! Sok önfejlesztéssel, olvasással, lelassulással (legalább időnként), átgondoltsággal, türelemmel, gyökereink elfogadásával, a természethez visszakapcsolódva! Nincs más út, legalábbis szerintem nincs!

Egy otthonteremtés nagyon komplex feladat, és egy igazi lélekkel teli, egyensúlyt teremtő, támogató otthon teremtésére a lakberendező sem képes. Na erre nem számítottatok az enteriőrtervezőtől, igaz? Ezt az erős belső megérzésemet és gondolatomat, ami jó ideje érik bennem, nagyon erősen alátámasztotta a Tér-Lélek-Tan kurzus is amin nemrég vettem részt, Trom Kata vezetésével.

forrás: Unsplash

Egy otthon teremtésében a tervező segítséget, mankót tud nyújtani megfelelő tervezéssel a lakás jól használhatóságában, funkcionalitásában, praktikumában, jó tanácsokat tud adni a megfelelő anyagválasztásokkal, megfelelő bútor méretekkel és mennyiséggel kapcsolatban, de amitől az otthon igazi otthon lesz, azt a munkát csak maga az ott élő/ott élők tudják beletenni, és az nem is megy egyik hétről a másikra. Az otthonteremtés egy állandó folyamat, ami időközönként változhat, annak függvényében, hogy mi hogyan változunk. Ez nem egyenlő azzal, hogy folyamatosan cserélgetjük a trendek szerint a bútorokat, cseréljük a tapétát és a lakás teljes dekorációját, hanem a változás a belső folyamatainkból fakad, és ebből adódóan jön létre az igény a változtatásra!

Ez az oka annak, hogy sok évnyi tervezés után egyszer csak eljött az idő amikor azt éreztem, hogy “engem nem tesz boldoggá csupán a lakások tervezése, és végképp nem, a lakás stílusának megteremtése”. Biztosan furcsa lehet ezt olvasni egy enteriőrtervezéssel foglalkozó szakembertől. Hosszú idő alatt formálódott ki bennem ez a szemlélet és ahogy folyamatosan fejlődök ezen az úton, biztos vagyok benne, hogy a jövőben is sokat fog még formálódni. Ez az oka annak is, hogy a szolgáltatásaim között nincs külön stílustervezés. De akkor hogyan is tudok segíteni a stílus kialakításában?

forrás: Unsplash

Én a stílus kialakításában csak közvetett módon tudok segíteni. A munkafolyamat segítő naplóban - amit az ügyfeleimnek szoktam elküldeni - rengeteg megválaszolandó kérdés van, ami úgy gondolom elengedhetetlen ahhoz, hogy az otthonunk a számunkra védelmező bölcsővé alakuljon, ahová jó hazamenni, ahol ki tudunk kapcsolni, ahol fel tudunk töltődni, és minden elemével az igazi “jólétünket", egészséges életmódunkat tudja támogatni. 

Érdemes több időt szánni a kérdések átgondolására, szükség van a válaszok megérlelésére, mert biztosan lesznek olyanok, amikre nem tudjuk az instant választ, időt, gondolkodást és döntéseket igényelnek. 

Befejezésül, a lényeget összefoglalva, az első lépés amit tehetünk a lélekkel teli, támogató otthonunkért: 

Szánjunk időt magunkra, és fogalmazzuk meg, hogy kik is vagyunk valójában! Ha ez sikerül - ami nem egyszerű feladat -, akkor tetteinkkel, életvitelünkkel támasszuk alá azt, ezzel megalapozva a stílusunkat is. Ha ez megvan, utána már nagyon egyszerű dolgunk van ami az otthonunk formálását illeti. Zsigerileg érezni fogjuk melyek azok az eszközök, tárgyak amikre szükségünk van az életünkben!